Kolbászol a kerítés

A blog címéhez híven, eddig azt kell mondanom, hogy az ügyintézés legalább 5 kolbászt ér.
Munkába állásunk második napján már mentünk is elintézni az itteni élethez és munkavállaláshoz szükséges dolgokat.
Ezek amúgy a következők:
- bankszámlanyitás (izgatottan várjuk az első €-s fizetésünket)
- lakcím bejelentés
- társadalombiztosítás
- adószám

Ezek közül személyesen az első hármat kellett intézni. Itt jön a kolbászos rész. Ugyanis a bankszámla-TB-lakcím trió lerendezése össz. 2 órába telt. Külföldiként, az országban össz. 2 napja ott tartózkodva. Bele sem merek gondolni, hogy egy ilyesmi Magyarországon mennyi időbe telne és hányszor kellene eltévedni a bürokrácia labirintusában, hogy aztán jó sok idővel és stresszel a hátunk mögött azt mondhassuk: végre megvan.
Az ügyintézők mindenhol baromi kedvesek voltak. A bankban pl. az ügyintéző, tudván, hogy mi fél 5-ig dolgozunk,
a bank meg szintén akkor zár, lelkesen felajánlotta, hogy nyugodtan mehetünk hozzá zárás után is, segít bármi kérdésünk vagy problémánk adódna, csak csörögjünk rá előtte, nehogy hazainduljon.
Plusz részletesen elmagyarázott mindent a devizautalásokról, mihez milyen szám kell, meg amúgy az ő bankjukban hogy működnek a dolgok. A bankot egyébként mi magunk intéztük egyedül, erre külön büszkék vagyunk, a másik kettőhöz meg kaptunk segítséget a cégtől. Soha rosszabb ne legyen, az egyetlen negatívuma a bankos sztorinak, hogy a bankkártya bűnronda.
De tényleg. Kb. így néz ki:

1-2 héttel az ügyintézős napok után jött fejenként vagy 10 levelünk, minden adatbázisba felvettek, regisztráltak, kaptunk ID-kat. Szóval tényleg baromi gyorsan és gördülékenyen ment minden.
A kinti TB kártya amúgy fényképes, neten 2 perc alatt fel lehet tölteni a fényképet és a rendszer meg is mutatja, hogy hogy fog kinézni a kártya, ennek fényében lehet módosítani még a kép méretén.
A vérprofizmus mellett minden közigazgatási intézményben igényesen kialakított kis játéksarok foglal helyet, úgy kialakítva,hogy anyuka jól rálásson a gyerkőcre ügyintézés közben is.
Apropó játéksarok, az első napon voltam ugye tolmácsolni a kórházban biciklivel elesett kollegina segítségeként. A kórház szintén teljesen más világ. Játéksarok (nem is kicsi), felújított folyosók, szobák, a legkorszerűbb cuccokkal felszerelve. A kórházi folyosótól nem akarsz rögtön a Valhallába vándorolni, valamiért a németek rájöttek, hogy egy ilyen helyen a színek pozitívan befolyásolják az ember hangulatát. Neonzöld csempe sehol, klórszag sehol, ha nem mondják rá se jövök, hogy egy kórházban vagyok.
Szóval lehetne ezt így is. Emberibben, profibban, jobban. Talán majd egyszer otthon is. Talán. :)

Az évek során tanultunk mindketten több nyelvet is (a mit, meddig és a szintje annyira nem is fontos... :), talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy valamennyi érzékünk is van hozzá.
Ezek között van a német nyelv is.
Ami nehézséget okoz, hogy ezt például itt Bajorországban csak nyomokban beszélik. A hochdójcs kifejezéssel csak a gyerekeket riogatják.
Komolytalanságtól eltekintve, viszonylag korán fel lettünk készítve, hogy kicsit más ám ez, mint amit az iskolában tanult az ember. Leginkább úgy tudnánk leírni, mintha krumplival a szájukban beszélnének. [Marlon Brando megvan a Keresztapában, ugye? Mintha a szájában lévő fogorvosi gézdarabok (tényleg azok voltak egyébként) jól megszívták volna magukat]
A Guten Morgen-ként hangzó jó reggelt kívánásból gyakran egy "Möh" pottyan csak ki Morgenék száján, de annyira elharapva, mintha ez is csak véletlenül esett volna ki. Ez a Möh például gyakran funkciónál Tessék-ként is.

Mintha vennéd alapul a hollandot, megtoldva egy félig zárt szájas konstans gargarizálással. Az igazat megvallva, páran azért egész normálisan beszélnek, de ha azt akarják, hogy körülöttük ne értsük őket, pillanatok alatt átváltanak mordorira.

Szóval lényegében új nyelvet tanulunk.
És csak remélni tudjuk, hogy nem ez fog ránk ragadni.

Az eddigi legnagyobb dicséret, amit B kapott, az volt, hogy olyan szuperül ki tudta ejteni a mókus szó bajor megfelelőjét, mint sok német sem képes rá. :):):)
Lehet gyakorolni: Ohrkatzelschworf

Érzékeltetésképpen egy klasszikus:

De azért a németek is gyakran örvendenek magyar szavakon, pl. a fakanál és a puszi az ő fülüknek...hmm hát hogy is mondjam...izgi dolog.

Reggel arról beszélnek a rádióban és este még mindig, vagy éppen újra.
A saját meccsük után a német kollégák se tudtak reggel másról beszélni. No persze, ha mi vertük volna meg Portugáliát 4-0ra, akkor azt a napot is valószínűleg állami ünnepnapnak is nyilvánítanák.
Nem zavaró jelenség, csak eléggé szembeötlő.
Ahogy elkezdődött a világbajnokság, minden harmadik-negyedik autó ablakaiból kis német zászlócskák kezdtek virítani és/vagy divat nemzeti színű bugyit (értsd: tokot) húznak az oldalsó tükrökre. De zászlókat látni még motorokon és bicikliken is.
A boltban egy fél sorig sem tudsz eljutni anélkül, hogy valami olyan termékbe ne futnál, ami ne a világbajnoksághoz ajánlanának (sör, horgászszék, tv, pisztácia) vagy arra játszana rá (lásd kép alább), de még az akciós toalett papír is focilabda mintás gól felirattal (ne gondold tovább).
No meg valami VB-s/focis nyereményjáték kötődik mindenhez. A mustáron például olyan kódbeküldős játék van, hogy a kedvenc egyesületed ifi- és junior csapata számára nyerhetsz edzőmezeket. Hümm.

De a lényeg, hogy amíg ilyen jól szerepel Németország a világbajnokságon, addig német kollégák vidámak és jól kezelhetőek, szóval így tovább!

(ezért meg majd még revansot veszünk)

Itt bizony kérem szépen még bevásárolni is újra meg kell tanulni. Mert az ember fia/lánya nincs ám hozzászokva, hogy a virslit dunsztosüvegben kell keresni, nincs kilós fehér kenyér és hogy a kb. Penny szintű bolt majd' harmadát sör foglalja el.
A húspultnál a felvágottat grammban kell kérni, a pultos néni pedig nem csak az otthon szokásos, belül átlátszó műanyag borítású papírba csomagolja be a Zala felvágottnak kinéző, de itt Bierschinken (LOL) néven futó csócsálnivalót, hanem gondosan egy zacsiba is beleteszi, azt pedig összetűzi a blokkal, amin rajta van a neve. Hát mi a német precizitás, ha nem ez!?

6 óra buszozás, 2 óra alvás, majd 10 és fél óra munka után pedig nagyon szívmelengető tud lenni, amikor jó magyar szokás szerint kinyitod a tojástartót, ellenőrizvén az embriókorban levő kiscsirkék egészségi állapotát, majd ez a látvány fogad:

Összenéztek a hasonlóan fáradt pajtással, hogy akkor ez most mi? Albínótojás? És egyszerre kezdtek el röhögni a bolt közepén. M szerint ez a fáradtságnak az a foka, mint amikor a fesztiválon úgy érzed kibírsz ébren még 1 koncertet, de igazából esélyed sincs.
Aztán persze vannak azok a dolgok, amik itt az igazán jók. Még felfedezés alatt áll sok ilyen typisch német finomság, de azt már most bizton állíthatom, hogy a Wurst, az valami mennyei (bár csomagoltan hasonlóan albínó állapotban van mint a tojások, de megsütve gyönyörű aranybarna lesz).
Apropó mennyei...A csemegeuborka csípősségtől függően himmlisch ill. hellisch logóval fut (angolosok kedvéért: mennyei és pokoli).
És az a tejberizs...almás, fahéjas...de meglepő módon nincs almás-fahéjas. Látunk itt némi piaci rést, amíg a fritzek rájönnek, addig pedig M-mel fele-fele arányban esszük. :)

A sörök, mert megérdemlik, külön posztot kapnak majd.

Bis dann :) Tschüsss

... akkor én inkább eladnék.
10 napon keresztül a 10 és fél óra munka sok.
Persze, vannak emberek, akik többet dolgoznak, keményebben, stb, de az ember nem ehhez szokott eddig. Át lehet állni, csak idő kérdése. Mondhatni, hogy a prés alatt a púpos cigánygyerek nem szokta a szántást, meg aki korán kel, azt korábban kezdi nemesíteni a munka.

Tudtam jól, hogy nem lesz több olyan munkahelyem, mint az előző, ahol ilyen baráti munkatársak és könnyed légkör vett körül, bár kezdetben a munka sem volt egyszerűbb a mostaninál. Egy dolog tette azzá: az ott töltött időből fakadó tapasztalat, minden átlátása. A megszokás a maga biztonságának látszatával.

Ez minden, ami zavar. Már most rögtön szeretnék mindent átlátni és érteni, hogy magabiztosan tudjak mozogni a teendők között. Az idegen nyelven való kommunikáció alapvetően nehezíti a helyzetet, ezt tetézi még a mindenféle kivétel, protokoll, egyéni eljárás és spéci kuncsaft.

5. napja van a pihenőidőnek, mostanra sikerült volna már-már kipihenni magunkat, de ismét szól a gong, a bíró középre int, vissza a ringbe.

Time management level up!

 ~ (m)üde és friss ~

Metallverarbeitungsindustrie

Az Örs vezér téren és legfőképp annak aluljáróján való szokásos reggeli munkába menetel már kezdte megtépázni az idegeimet. Ismeritek, amikor megérkezel a trolival, lepattansz róla amilyen gyorsan csak tudsz, nem számít szoknya/magassarkú/beakadó táska, nem számít semmi, ugrani kell mert már nyomnak hátulról. De ha nem is nyomnának hátulról, lentről már szállnának fel, ha nem sietsz fent maradsz, game over. :( Ha sikeresen lerepültél a troliról van pár métered az aluljáróig, de persze érkezik közben másik troli, villamos, HÉV és persze puritán gyalogosok is. Na, mindenki együtt van, irány az aluljáró! Nem merek utánaszámolni, hogy amennyiben egyszerre ér be a trolivillamoshév, az hány utast jelent, ami egy időben hömpölyög át az egyébként széles, de a növekvő agglomerációnak már kevés aluljárón. Közben persze nem csak az a dolgod, hogy hömpölyögj a többiekkel, milyen szép kis idilli kép is volna az... :) De nem, nem közben stratégiailag elkerülendő személyeket kell vizslatnod, belekalkulálva a veled egy irányba haladók amplitúdóját és a szembe jövők helyzetét, illetve irányváltoztatásait. Ha túljutottál élve az aluljárón, akkor pedig beszállhatsz végre a túlzsúfolt metrószerelvénybe. Tuti felébredsz tőle. Garantált.És ca. 1 órán belül már ott is vagy a munkahelyeden...

Na de miért is hablatyolok itt a BKV-ról? Miért!? Hogy érezzétek a különbséget. Azért. :)

Na. Ma így mentem dolgozni. :) 10 perc. Tó. Napfény. Relax. És fel is ébredek tőle. :)

Fülbevaló

Ha már amúgy is benne voltunk a költözésben, úgy gondoltuk meg sem állunk itt.
No egészen lakályos volt, de eme kilátást inkább komfortra cserétük.

Csillagokat nézve aludtunk el zuhantunk kómába.

Majd mielőtt hasunkra sütött volna a nap, ebben a látványban van/volt részünk.

Az új helyen már van akkora hely, hogy ha összeveszünk, hátat tudunk fordítani egymásnak. De csak ebből a megfontolásból nem kapunk össze természetesen.
Viszont sikerült szerezni növényt is, egy jól megtermett szobavirágot. Gyanítjuk, hogy előbb-utóbb a szoba minden négyzetcentiméteréért nagy harcot vívunk majd vele. Némi függönnyel, képpel (és tibeti imazászlóval - M. szerk) azért bájos kis kuckó lesz ez. A házhoz tartozó kert kihasználási lehetőségeit a közeljövőben tervezzük feltérképezni. Lakótársakkal konzultálva eddig a bográcsoló hely és a felfújhatós kerti kismedence került felvetésre (btw. reggel ködben hasítva mentünk dolgozni és 34C-ben jöttünk haza). Frau F. megkapta már első hivatalos levelét is :)

Amúgy mi is alapvetően szelektív szemétgyűjtéshez szoktunk, de a csak és kizárólagos efféle mód Level 99 szint már. Olyan zavarbaejtő új problémákkal találjuk szembe magunkat, hogy a használt fülpuci például teljesen műanyag-e.

Mindeközben rettegve várjuk, hogy melyik éjjel riadunk fel a szomszédos tűzoltóság vonulására. öhm, bár meglehet, hogy már többet is átaludtunk...

Azt a hírt kaptuk, hogy a szomszéd házba is költözik egy csapat, minden valószínűség szerint déli szomszédaink közül. El is kezdtek jönni-menni már. B-nek nem szimpatikusak, de szerintem nem szerbkereskedők.

Szóval úgy kezdődött, hogy 5 napon keresztül költözködtünk...Pestről haza vidékre, onnan Németország és ha minden jól megy még mindig nincs vége, de ugyebár nem spoilerezünk, úgyhogy erről majd később.

1 bicikli kis darabokban nagy szerencsével+ amennyi motyó csak befér kihoz a kisbusszal> ebből következik, hogy másik bicikli németországi beszerzés útján kerülhetett csak birtokunkba. És akkor innen kezdődnek a kalandok.

Vasárnap hajnali 5-re kiértünk, majd egy szükségszerű alvás után telefon jófej itteni segítőnknek, hogy nu akkor mehetnénk a bicóért. Jófej segítő annyira jófej volt, hogy azt mondja, neki most sok a melója, de nesztek itt a kocsikulcs, menjetek.
Zárójelben itt meg kell jegyeznem, hogy az ebay nevű egyénnek senki ne higgyen ha távolságokról van szó, mivel a szerinte 20km-re levő kisváros ca, duplaolyan messze volt.
Így hát fél Bajorországot bejárva, angol nyelvű GPS-szel magyarul veszekedve megállapítottuk a következőket:
1. Bajorország baromi szép
2. talán az élmény, talán a látvány fokozása miatt tele van a vidék kanyargós utakkal (ki hitte volna, hogy 20 khm 40 km-es útra is kéne az a Deadalon)
3. minden német volt már a Balatonon

Merthogy azért csak odataláltunk legújabb kedvenc járművem addigi otthonához, ahol naggyon bajor bácsival barátkozási céllal Balaton menti településneveket barkóbáztunk. A kiegészítős játék, hogy bedobott félneveket, mi meg kiegészítettük, 5 eurós kedvezményt ért.

Kiskecó aranyos, a tetőablakon keresztül az ágyon fekve látni az eget, bárányfelhők suhannak el felettünk, reggel a hasunkra süt a nap, este pedig csillagos égbolt alatt hajtjuk álomra kimerült fejünket.
 

A sok segítséget, amit az itteni magyaroktól kaptunk felsorolni is hosszú lenne, mindenki kedves, volt egy jó szava, vagy még ezen is túlment. Reméljük ez később sem változik és tudunk majd valamit visszaadni belőle. :)

A blog apropója, hogy gondoltunk egyet és otthagyva csapot papot, na nem vaktában, de eljöttünk oda lakni, ahol szintén "nincs kolbászból a kerítés" (habár a bajor kolbászok azért igen híresek). Figyelmeztetésektől, óva intésektől, jó tanácsoktól és jókívánságoktól övezve indultunk neki, hogy ugyan nem könnyebben, csak másként, mást is m€gtapasztaljunk.
Önmagunkról híradásként, gőzkiengedésként szolgál e blog a fekete-sárga-piros idegenlégiós létről, piros-fehér-zöld szemüvegen át.

Üdv,
B&M