Az évek során tanultunk mindketten több nyelvet is (a mit, meddig és a szintje annyira nem is fontos... :), talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy valamennyi érzékünk is van hozzá.
Ezek között van a német nyelv is.
Ami nehézséget okoz, hogy ezt például itt Bajorországban csak nyomokban beszélik. A hochdójcs kifejezéssel csak a gyerekeket riogatják.
Komolytalanságtól eltekintve, viszonylag korán fel lettünk készítve, hogy kicsit más ám ez, mint amit az iskolában tanult az ember. Leginkább úgy tudnánk leírni, mintha krumplival a szájukban beszélnének. [Marlon Brando megvan a Keresztapában, ugye? Mintha a szájában lévő fogorvosi gézdarabok (tényleg azok voltak egyébként) jól megszívták volna magukat]
A Guten Morgen-ként hangzó jó reggelt kívánásból gyakran egy "Möh" pottyan csak ki Morgenék száján, de annyira elharapva, mintha ez is csak véletlenül esett volna ki. Ez a Möh például gyakran funkciónál Tessék-ként is.
Mintha vennéd alapul a hollandot, megtoldva egy félig zárt szájas konstans gargarizálással. Az igazat megvallva, páran azért egész normálisan beszélnek, de ha azt akarják, hogy körülöttük ne értsük őket, pillanatok alatt átváltanak mordorira.
Szóval lényegében új nyelvet tanulunk.
És csak remélni tudjuk, hogy nem ez fog ránk ragadni.
Az eddigi legnagyobb dicséret, amit B kapott, az volt, hogy olyan szuperül ki tudta ejteni a mókus szó bajor megfelelőjét, mint sok német sem képes rá. :):):)
Lehet gyakorolni: Ohrkatzelschworf
Érzékeltetésképpen egy klasszikus:
De azért a németek is gyakran örvendenek magyar szavakon, pl. a fakanál és a puszi az ő fülüknek...hmm hát hogy is mondjam...izgi dolog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.