Unalmas, barátok és család nélküli hétvégéinket megszínesítendő próbáljuk minél többféle programmal lefoglalni magunkat. Kissé talán túl is feszítjük a húrt, a munkahetek első napját a legritkább esetben kezdjük kipihenten. Erre tökéletes partnernek bizonyult Regensburg, gyakorlatilag amióta kisütött a napocska, minden héten legalább 2-3 program van. Mindenki kiözönlik az utcára és egész hétvégén ott kóvályog a térköves utcák sűrűjében szín- és sörpadok között. Lassan felsorolni se tudnánk: Bürgerfest (aka össznépi városi fesztivál), Jazz-fesztivál, Hexentanz und Feenzauber Mittelalterliches Festival (Boszorkánytánc és Tündérvarázs középkori fesztivál- ebből egy kis ízelítő lejjebb), Street Food Fest (utcai kajálós fesztivál sok sok kitelepült bódéval), az itteni 3 napos mega-fesztivál tuc-tuc rajongóknak a Zuckerbrot&Peitsche (illetve nekünk, akiknek szerény ablaka alatt zajlik a mindez), AC/DC Revival Band koncert a mellettünk levő kisebb településen és még folytathatnám. Ja, ráadásul ezek csak azok amiket mi személyesen meglátogattunk, a kínálat ennek kb. 3xosa.
És még mosolyogtunk a télen, amikor egy itteni őslakos mediterrán városnak titulálta Regensburgot...Hát azért mégiscsak Németországban vagyunk, a mediterrán életérzés innen - gondoltuk kicsit sem túlozva is baromi messze van. Kívánok még magunknak hasonlóan jól sikerült tévedéseket :) 

Buliból tehát nincs hiány. Na de hogy is buliznak a bajorok? Egy, azaz egy, ismétlem egyetlenegy eddigi fesztiválon sem láttunk ordórészeg embereket. Szépen lecsücsülnek a sörpadjaikra, maguk elé veszik a Mass-t (literes söröskorsó) és magyar szem számára igencsak visszafogottan, de kedélyesen elbeszélgetnek, elpoénkodnak és isszák a SÖRt. 10-fél 11 körül minden programnak vége, mert hát a csendrendelet itt komolyan van véve, sőt mi több, még be is van tarva! Elképesztő dolgok vannak ám itt! :)
És tisztaság: még a műanyag korsóért is betétdíjat kérnek, amit aztán az utolsó söröcskéd elfogyasztása után a korsó leadásakor visszakapsz. És lám, nincsenek szanaszét dobált korsók mindenfelé a buli után. Mondom, elképesztő dolgok vannak!

Tegnap viszont kicsit kiakadtunk. Elmentünk M egyik lengyel kollégájával az AC/DC Revival Band koncertre. Jól fel akartam készülni, kikerestem a legfeketébb fekete pólómat, kissé megkopott farmernadrággal, kifestettem a pilláimat is feketére, és sajnálkoztam, hogy pont most nincs Martens bakancsom, pont most! No de nem baj, talán elmegy a fizimiskám így is. Kocsiba be, koncert helyszíne megtalálva, parkolás pipa, vessük be magunkat a tömegbe! Metálvilla yeah!
Na ott kezdett gyanús lenni a dolog, hogy a koncert helyszínétől 50 méterre játszótér van, rajta boldogan futkorászó és kacarászó kis bajor utánpótlásokkal. Nem baj, kiszúrjuk, hogy áhá, ott megy egy rocker, bakancs, fekete ruha, hosszú haj, őt kell követni, ő tudja merre kell menni! Nos, 50 méter múlva a következő látvány fogad: kistelepülés főtere a Tanácsház mögött, színpad, placc, ülős helyek félkörívben, kb 200 ember. Na de milyen 200!? Gyöngysoros 50-60-as konszolidált néni türelmesen cseverészve, fagyit nyalogató 40-es apuka, nyugdíjas cuki nénik és bácsik, köztük elrohangálnak 10-12 éves forma gyerekek, óvodás korú szőke (amúgy tök aranyos) kislány az anyukája karjában a plüssállatkájával, mellettük épp tortát!!! visznek valahova. Össz 3 rockert láttam, a 3. M lengyel kollégája volt... Sehol lepukkant öreg rockerek, csóró kannásboros (kannássörös?) fiatalok, fa árnyékában már megfáradt részegek, semmi. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek-e.
A végére befutott még a két nyugdíjas hobbibiztonsági és egy nordic walkingos.

A kilátástalan helyzet ellenére viszont a banda meglepően jó volt, így megmentették az estét. Sőt, annyira eldurvult a koncert, hogy miután megvolt a meghajlás-levonulás-2 számra még visszajövünk kötelező kör, nem akarták abbahagyni a zenélést és még pár számot nyomtak pedig már bőven elmúlt fél 11! Ismétlem: nagyon durva dolgok vannak ám itt!