Kolbászol a kerítés

..., másnap, ha az alkalomkor az ember alaposan felönt a garatra.

Délkelet-Németországban, Bajorországban is nagy hagyománya a búcsúnak, nevezzék Dultnak vagy Volkfestnek, az évi első általában május-június idején, a második pedig szeptember környékén az Oktoberfesttel kicsit összemosva. Eredetileg csakúgy, mint odahaza, valamely településhez köthető szent neve napja idején van, gyakran 2 hétig is eltart.

Egy kellemes vasárnapon, az ünnepség első hétvégéjén látogattunk ki a Dunaszigetre a vurstliba. Egy kb Győr méretű városhoz illő mérető kirakodóvásárral és ringlisspíl (nem német szó, véletlenül sem használják) találtuk szembe magunkat. Gondtalan pihenőnapi hangulat lengte át az egészet (talán az általános vasárnapi zárvatartás..), lassan és kényelmesen hömpölygött a tömeg, amelyben minden korosztály képviseltette magát kissé elegánsabbra véve a figurát. Ugyancsak életkortól függetlenül sokan hordanak ilyenkor népviseletet, a bőrnadrág kockás inggel és a Dirndllel. Itt nem társul hozzá feltétlen nemzeti(eskedő) nézet és nem is néznek össze a többiek, hogy hogy kerül ide ez az eltévedt néptánc csoport, mégha 20+ C fokban indokolatlan is a kötött vádlimelegítő. De teljes kis családok jártak-keltek így.

Minden kötelező elemmel találkoztunk, ami ilyenkor lenni szokott, céllövölde puskával (extraként lőttek rólad fényképet, miközben te a puskával lőttél - nem egymásra), céllövölde íjjal, célbadobás a hagyományos konzervdobozokat babzsákkal, körhinták és színes-zenés hánytató centrifugák (ezutóbbitól elzárkóztunk), sőt kitelepült hullámvasút, szellemvasút és óriáskerék is helyett kapott. Jópofa volt még a lóversenyes stand, amiben kis pléh zsokék pléh lovakon vágtattak a cél felé az ügyesen lyukakba dobáló "lótulajok" tevékenysége nyomán, természetesen mindezt kedvtelen, valószínűleg ndk-s, hangalámondásos pornófilmeken szocializálódott showmen közvetítette, aznap már valószínűleg 150edszerre. A növénykedvelés és szerencsejátékfüggőség szerencsés és népszerű házasítása nyomán volt népszerű egy virágüzlet stand zsákbamacskával egybekötve, ahonnan a bajszos bácsi kikacsintott ránk, hogy a 245 pontunkat ő 300-nak számolta, válasszunk onnan egy szép cserepes növényt, instant tudnivalókkal róla.

Meglepő volt, hogy árultak kályhákat is egy standnál, volt vagy három csak és kizárólag zoknis kirakodó, de még függönyös is, természetesen a megszokott bőrkarkötős-fülbevalós helyeken kívül.

Sütis, édességes, kűrtöskalácsos, palacsintás és rentegeg kajáldás is árult (feltűnően sok halas hely volt) és még egy kissé pangó borozó is megtalálható volt a szélen. A prímet természetesen a több kisebb beülős és szabadtéri hely mellett a két nagy sörsátor vitte, minden sztereotípiával (nem, sörasztal alatt pisivályú nem volt), amit csak ezekről el tudsz képzelni. Élőzene, sörpadok, literes korsó sörök (Mass, persze, hogy csak ezért mentünk) és tálcaként használt ajtólapok suhantak fel alá. Megkérték a hangulat árát, de leülést követően egy percen belül megkaptuk a sörünket, 10 percen belül a vegyestálat két főre legalább annyi kiló sülthússal. Nagyon pörögtek a pincérek, de mindenki mosolygós és kedves volt, noha egykét törékenyebb alkatnál gyanakodtam, hogy nem mosoly az, csak fogszorítva küzd, hogy le ne ejtse az 5-5 korsót kezenként. Nem messze mellettünk vittek el egy méteres átmérőjű ementálit, visszefelé meg 5 üres savanyú káposztás konzervdobozt, darabját 10 kilós töltősúllyal. Egy pincér észrevette a pillantásunkat és kipoénkodott, hogy üresek már, különben is a turistáknak szól.

A sátor teljes kihasználtsága abban nyilvánult meg, hogy a fő tartóoszlopra a gyerekek megpróbálhattak felmászni, biztosítással és némi húzással persze.

Kollégák is javasolták, hogy érdemes kinézni, mert jó a hangulata és valóban nem csalódtunk.
Még két hétig tart és ha tehetjük, megismételjük még.

Ha a következő két hétben mennétek ti is világgá, a lehetőség adott és ajánlott :)