Néha hiányzik Pest.
Az éjjel közepén átszaladni az Astorián, hogy elérd az éjszakai buszt.
Enni egy jó kínait vagy a perzsánál egy gyrost vagy a montenegrói gurmannál egy pljeskavicát. Hagyma, csípős, jöhet minden, köszi.
Ülni hazafelé a trolin fülben zenével és az embereket, házakat bámulni, mindig valami újat felfedezve.
Reggel a munkahelyen, miután leszálltál a bicikliről és kivetted a fülest pár szót váltani a portással az időjárásról vagy a minapi jégkorongeredményekről. Átlapozni a híreket. Egyáltalán nagyjából képben lenni a hírekkel.
Beülni egyet moziba egy limonádé filmre, amiről utólag megbeszéled, hogy lehetett volna pár hónapot várni inkább és letölteni, és mégiscsak arra a másikra kellett volna jegyet váltani.
Találkozóra elsőként odaérni és a kerthelyiségben a szokásost kikérve, olvasgatva elücsörögni.
Ha már csak 1-1 hónap múltán kérdezel rá, hogy "Mi újság?", a válasz "Semmi", "Nem sok". Hiába találtak remek cukrászdát, publikáltak valami jól sikerültet, látták a 30 évvel idősebb alteregódat vagy volt egy majdnem egy lánnyal/sráccal.
Pedig egy napsütötte teraszon úgy meghallgatnék mindent mondjuk egy viceházmester mellett.
A következő feladat a time managmentben fejlődni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.