A mentegetőzéstől amiért rég írtunk megkímélünk mindenkit, illetve ezzel a mondattal le is tudtuk -bocsesz :)
Ott hagytuk abba B&M mesés kalandjait, hogy átköltöztünk Regensburgba. Mindketten elkezdtünk dolgozni, én egy telefonos ügyfélszolgálaton, M pedig Beschrifter-ként. Németesek kedvéért: nem, abszolúte semmi köze nincs a dolognak a feliratokhoz, betűkhöz, latin, szanszkrit, vagy érdeklődés szerinti egyéb jelekhez. Eme rejtélyes megjelöléssel illetik ugyanis azt a feladatkört, amiben műszaki rajzok alapján gépeket rak össze az ember- veszel egy alkatrészt, megnézed jól, megnézed a rajzot, majd beilleszted a helyére, s így folytatod a többi cucmóval is. M saját bevallása szerint tehát egész nap legózott, azt meg ugye mindenki szereti. :)
De ez, mint már megszokhattátok egy fordulatokban gazdag sztori, május eleje óta ugyanis már mindketten másik helyen dolgozunk. M egyből váltott, egy Húsvétot lógatott csak közbe, én pedig bekanyarítottam egy intenzív gazdasági angol nyelvtanfolyamot a Munkaügyi Hivatal jóvoltából. Lényeg a lényeg: mindketten új helyen vagyunk pár hete és a napokban már tűkön ülve várjuk az első fizut. :)
Lakástéren már egész jól állunk, olyan luxuskörülmények között élünk már mint az íróasztalnál, gurulós székből (németeknek szerényen csak Chefsessel) való blogposztírás, mosógép!!! és evőeszköztartó. 2-3 hónapig arra riadtunk fel édes álmunkból minden egyes alkalommal, hogy a másik kinyitja az üvegezett, ámde nem kifugázott nappaliajtót, mely olyan hangot hallatott, mintha ki akarna szakadni-törni-zúzni az egész üveg. Így nagy nehezen vettünk egy pisztolyt és belőttük. Azóta még édesebb az álmunk.
Bár a teát azóta is söröskorsóból isszuk. Nem mintha ne lenne már luxusbögre. De így több tea jut. Hát nem? Hát de!
Állati élményekben is bőven van részünk: Egyből beköltözéskor a szemben levő fán felfedeztünk egy mókust, amint vidáman ugrált az ágakon. Az olyan jóleső, pozitív előjel volt, hogy jó helyen vagyunk. Kicsit el is szomorodtunk, hogy aztán hónapokig nem láttuk. De múlt héten újra felbukkant :)
A belső udvarban pedig egy bokor alatt él egy nyuszicsalád, akikkel hasonlóképpen vagyunk: M gyakran látja őket, főleg délelőttös műszak előtt, ha korán indul és a nyuszik még nem kapcsolnak, hogy lassan átveszik az emberek az uralmat a nap fölött. Én viszont hónapokig nem láttam őket. Vagyis, aki korán kel, nyuszit lel. :) De aztán kb. 1 hónapja nekem is megmutatták magukat. Volt ám öröm! :)
Mostanra saját nyuszifellelő stratégiám lett. Amerre járok futni, kis eldugott, fákkal és bokrokkal védett ösvény az autópálya és bevásárlóüzletek között, na ott aztán rengeteg nyuszi van. Kint ejtőznek általában az ösvény közepén, amikor meghallják, hogy jövök, akkor kezdenek el szépen komótosan elnyuszogni, de kb 10 méter távolságra meg tudom közelíteni őket. :)
A tervek szerint ha kijön lassan a jó idő, akkor majd megyünk kirándulgatni erre-arra, és ígérjük, képekkel tűzdelt beszámolókkal jelentkezünk majd.
Addig is nyuszimókusos szép álmokat mindenkinek! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.