... akkor én inkább eladnék.
10 napon keresztül a 10 és fél óra munka sok.
Persze, vannak emberek, akik többet dolgoznak, keményebben, stb, de az ember nem ehhez szokott eddig. Át lehet állni, csak idő kérdése. Mondhatni, hogy a prés alatt a púpos cigánygyerek nem szokta a szántást, meg aki korán kel, azt korábban kezdi nemesíteni a munka.
Tudtam jól, hogy nem lesz több olyan munkahelyem, mint az előző, ahol ilyen baráti munkatársak és könnyed légkör vett körül, bár kezdetben a munka sem volt egyszerűbb a mostaninál. Egy dolog tette azzá: az ott töltött időből fakadó tapasztalat, minden átlátása. A megszokás a maga biztonságának látszatával.
Ez minden, ami zavar. Már most rögtön szeretnék mindent átlátni és érteni, hogy magabiztosan tudjak mozogni a teendők között. Az idegen nyelven való kommunikáció alapvetően nehezíti a helyzetet, ezt tetézi még a mindenféle kivétel, protokoll, egyéni eljárás és spéci kuncsaft.
5. napja van a pihenőidőnek, mostanra sikerült volna már-már kipihenni magunkat, de ismét szól a gong, a bíró középre int, vissza a ringbe.
Time management level up!
~ (m)üde és friss ~
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.