Bár a német telefonszámok förtelmesen néznek ki (hosszúak és nehéz kiigazodni rajuk), úgy döntöttünk nekünk kell ilyen.Számhoz pedig ugyebár új telefon is dukál. :) Nem csak azért kell, mert a jelenlegi telefonjaink már nyűgölődenk a legegyszerűbb, okosságot nem igénylő feladatokra is (habár okostelefonok), hanem egyéb praktikussági okok is vezérelnek.
Az orvosok, rendelők hívogatása már hozzátartozik a napi rutinomhoz és ki szeretne egy olyan rutint a mindennapjaiba, aminél a kellemes zene és nyomja meg a kettes gombot türelmes hallgatása közben pörögnek a forintok az otthoni telefonszámlán!?
A másik praktikum az autóvásárlás. Ezt is kéne, nézegetünk is már, de gyanús az ügy, felettébb gyanús. Pár napja felhívtunk egy bajor bajtársat, aki a kocsiját árulta a neten. Bár felvette a magyar telefonszámról érkező hívást, miután ecseteltem neki, hogy mit akarok, azt mondta, hogy a kocsi már elkelt, majd gyorsan el is köszönt. A bibi az, hogy a kocsi azóta is fent van a neten...
Jó, persze, saját kocsit valószínűleg én is féltenék egy esetleges külföldre viteltől, ahol ki tudja mi történik a lelkemmel. De akkor is, így sajna nem fogunk egyről a kettőre jutni. :-S
Még szerencse, hogy a betegszabi miatt van időm nézelődni, átkutattam az egész netet az igazi iránt, találtunk is mind nekem, mind M-nek olyat, ami megdobogtatja amit kell. LG és Samsung. Szépségesek, okosak, hatalmasak és meglepően olcsók itt.
Az LG konkrétan 0 €-ba kerül, ami átszámítva nagyjából 0 Ft, a Samsung 70 €-ért rendelhető. Ez persze szerződéskötéssel, de a havi díj sem sokkal magasabb az otthoninál, 35 € havonta.
Hétfőn rendeltük meg őket ingyenes kiszállítással, 2-3 munkanapba telik az útjuk. Szerda van és egész nap tűkön ülök, öregnéni módra kukkolok ki az ablakon minden elhaladó kocsi hangjára, minden apró zajra. Előző este kapom mailben az értesítést, hogy átadták a pakkot a csomagküldő szolgálatnak.
Reggel 8-kor látom a csomagkövetőn, hogy már úton van. Délután 14:42 és még nem érkezett meg. Várok, izgulok, lefoglalom magam valamivel majd újra izgulok. Délután négy körül végre becammog a kocsi a feljáróra, kis piros Suzuki, nem erre számítottam. Fiatal srác hozza a pakkot, lerendezzük amit kell és már az enyém is a kis drága. Örülés van ezerrel. :):):) Már csak M-é kell és teljes a boldogság. Juhúúú :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.