A blog címéhez híven, eddig azt kell mondanom, hogy az ügyintézés legalább 5 kolbászt ér.
Munkába állásunk második napján már mentünk is elintézni az itteni élethez és munkavállaláshoz szükséges dolgokat.
Ezek amúgy a következők:
- bankszámlanyitás (izgatottan várjuk az első €-s fizetésünket)
- lakcím bejelentés
- társadalombiztosítás
- adószám

Ezek közül személyesen az első hármat kellett intézni. Itt jön a kolbászos rész. Ugyanis a bankszámla-TB-lakcím trió lerendezése össz. 2 órába telt. Külföldiként, az országban össz. 2 napja ott tartózkodva. Bele sem merek gondolni, hogy egy ilyesmi Magyarországon mennyi időbe telne és hányszor kellene eltévedni a bürokrácia labirintusában, hogy aztán jó sok idővel és stresszel a hátunk mögött azt mondhassuk: végre megvan.
Az ügyintézők mindenhol baromi kedvesek voltak. A bankban pl. az ügyintéző, tudván, hogy mi fél 5-ig dolgozunk,
a bank meg szintén akkor zár, lelkesen felajánlotta, hogy nyugodtan mehetünk hozzá zárás után is, segít bármi kérdésünk vagy problémánk adódna, csak csörögjünk rá előtte, nehogy hazainduljon.
Plusz részletesen elmagyarázott mindent a devizautalásokról, mihez milyen szám kell, meg amúgy az ő bankjukban hogy működnek a dolgok. A bankot egyébként mi magunk intéztük egyedül, erre külön büszkék vagyunk, a másik kettőhöz meg kaptunk segítséget a cégtől. Soha rosszabb ne legyen, az egyetlen negatívuma a bankos sztorinak, hogy a bankkártya bűnronda.
De tényleg. Kb. így néz ki:

1-2 héttel az ügyintézős napok után jött fejenként vagy 10 levelünk, minden adatbázisba felvettek, regisztráltak, kaptunk ID-kat. Szóval tényleg baromi gyorsan és gördülékenyen ment minden.
A kinti TB kártya amúgy fényképes, neten 2 perc alatt fel lehet tölteni a fényképet és a rendszer meg is mutatja, hogy hogy fog kinézni a kártya, ennek fényében lehet módosítani még a kép méretén.
A vérprofizmus mellett minden közigazgatási intézményben igényesen kialakított kis játéksarok foglal helyet, úgy kialakítva,hogy anyuka jól rálásson a gyerkőcre ügyintézés közben is.
Apropó játéksarok, az első napon voltam ugye tolmácsolni a kórházban biciklivel elesett kollegina segítségeként. A kórház szintén teljesen más világ. Játéksarok (nem is kicsi), felújított folyosók, szobák, a legkorszerűbb cuccokkal felszerelve. A kórházi folyosótól nem akarsz rögtön a Valhallába vándorolni, valamiért a németek rájöttek, hogy egy ilyen helyen a színek pozitívan befolyásolják az ember hangulatát. Neonzöld csempe sehol, klórszag sehol, ha nem mondják rá se jövök, hogy egy kórházban vagyok.
Szóval lehetne ezt így is. Emberibben, profibban, jobban. Talán majd egyszer otthon is. Talán. :)