Sörfeszt van, mert sörfeszt kell, minden évben kell. Bemelegítésnek a münchenire majd szeptemberben kiváló: Kis piciben az amúgy még itt is hatalmas sörsátor, a szem számára feldolgozható mennyiségben bajor népviseletbe öltözött emberek, és mivel azért másnap is 6-ra kell menni dolgozni, könnyen megemészthető mennyiségben a sör is.
Kissé meglepődve tapasztaltuk, hogy a Volksfest olyan, mint egy nagyobbfajta búcsú otthon, van rengeteg plüssállatot labdával kidobós/puskával kilövős stand. Szülinapom alkalmából kaptam is egy Minont meg egy plüssszívet.
Van még mindenféle pörgő-forgó csillogó-villogó tákolmány (némi sör elfogyasztása után felülni rájuk határozottan nem ajánlott), kajásstandok,persze kötelezően jelen van a pizzaárus is, viszont helyben, frissen csinálják a pizzát. Amikor megláttuk, hogy a gyorskajának szánt, mélyhűtött pizza helyett elkezdi kinyújtani a tésztát a bácsi, akkor összenéztünk, hogy hoppá, akkor itt most várunk egy ideig, de meglepő gyorsasággal és minőséggel elkészült szerencsére. :) Azt nem, de egy másik kaját lefotóztunk, bajor barna kenyérrel tálalták:
A különbség a búcsúhoz képest annyi, hogy rengeteg bajor népviseletbe öltözött helyi mászkál, ráadásul (számomra) meglepő módon nem csak a felnőtt, vagy idősebb korosztály. Sok olyan tizenévest is láttunk beöltözve, akikről amúgy sörasztalokkal arrébbról lerí, hogy épp a menő korszakukat élik. Mégse érzik cikinek, pedig higgyétek el, az a térdig érő nadrág a majdnem térdig felhúzott zoknival bizony még a fiatal, sörhassal még nem rendelkező srácoknak sem áll jól, nemhogy az idősebbeknek.
Viszont a csajos ruhát elfogadnám (ja igen, Frau B ír, mielőtt elkezdenétek poénkodni szegény uramon) . Szóval azok jól néznek ki, bár a nőknél pedig pont fordítva, inkább azon ámuldoztam, hogy nem csak a fiatal, még csini bajor gyengébbik afenét nem képviselői öltöztek be, hanem azok az idősebb, sörkolbásztól jól megtermett asszonyok is, akiknek már annyira nem előnyös a viselet. Lefotózni őket sajnos nem mertem, túl messze volt lezárva a bicikli a meneküléshez. :)
A bajorok egyébként elég visszafogottan vigadnak, mindenki ül a sörasztaloknál és kedélyesen, de nem túl hangosan beszélgetnek. Mi is hasonlóképp tettünk, amikor a mellettünk levő asztaltól odaszólt egy helyi pár, hogy nem magyarok vagyunk-e véletlenül, mert úgy hallják a beszédünkből. :) Repes a szíve ilyenkor az embernek, úgyhogy egy jó negyed órás csevegés következett, elmondták, hogy Budapest mennyire szép, sokszor jártak már ott, nekünk hogy tetszik itt és milyen jó, hogy itt vagyunk. Halál cukik voltak. :)
Egy szó mint hundert, alig várom a szeptembert! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.